2. rész: Új élet, régi problémák
2006.09.03. 15:01
Nehéz beleszokni az új testekbe, az új életbe és amúgyis: még az erőket sem lehet használni. Adhatnának a bűbájosoknak ennél nehezebb feladatot?!
Piper: (Piper éppen a télikertben ül, karján a kis Wyattel és Chrisszel, és gyönyörködik kisfiaiban.)
Phoebe: (Phoebe lendületesen belép az ajtón, lecsapja a táskáját, majd tovább siet a lakás belseje felé.) Piper! Hol vagy? Enyém a munka! Megkaptam!
Piper: Jól van, jól van... Ne ordíts! Épp most sikerült elaltatnom őket. Örülök, hogy megkaptad. És biztos, hogy Alice és a többiek nem sejtenek semmit?
Phoebe: Persze, hogy biztos... El voltak ragadtatva tőlem... Mondták, hogy mennyire hasonlítok Phoebe-re, de ennyi. Ne aggódj már mindenen... Lazíthatnál kicsit. Leo merre van? És Paige?
Paige: (Paige érkezik fáradtan, bemegy a nővéreihez és nagyot sóhajtva lehuppan egy székre.) Ne is kérdezzétek! Ennél rosszabb munkát még soha nem kaptam.
Piper: Jól van, csak halkan. Most altattam el a gyerekeket. Tényleg! Hol van Leo? Leo… (suttogja halkan) Leo... Az istenit! Ha már nem voltál itt altatni a gyerekeket, legalább most gyere már!
Phoebe: Leo!!!... (Meglátja Piper gyilkos tekintetét.) Vagyis... (suttogásra vált) Leo... Hol vagy? Kellenél a családodnak.
Leo: (Leo koszosan, koromfoltosan jön föl a pincéből.) Ohh, sziasztok... én, tudjátok, csak (meglóbálja a kezét) szerelgettem kicsit.
Piper: Egész végig a pincében voltál? És fel sem jöttél köszönni nekem, mikor hazajöttem? És ha egy betörő jött volna a házba?! (förmed rá Piper)
Leo: Igen... tudod csak az elektronikát néztem meg... kis ellenőrzés...
Phoebe: Na kinek milyen napja volt? Én megkaptam az állást, és új főnököm van, és... Áhhh, nagyon cuki kis feneke van. Ja, pasi.
Piper: Tényleg, Paige! Még nem is mondtad, hogy milyen állást kaptál.
Paige: (Paige felmordul.) Nekem egy dilis öregasszony a főnököm, akinek óráig kellett áztatni a lábát, mire végre le tudtam vágni a megkövesedett körmeit. A tetejébe még tányérokkal dobált, mikor nem ízlett neki az étel, amit csináltam, szerencsére arréb teleportáltam a repülő tányérokat.
Piper: TESSÉK?! Paige! Ugye nem mondod komolyan, hogy használtad az erődet?
Phoebe: Paige! (Még Phoebe is szemöldökráncolva néz.) Ez felelőtlenség volt!
Piper: Pont pár napja beszéltük meg, hogy nincs aktív erőhasználat! Eszedbe jutott, hogy milyen veszélyekkel járna, vagy fog járni, ha megláttak téged?! (Hirtelen férjéhez fordul.) Leo! Kérlek vidd fel a gyerekeket!
Paige: Hát… tulajdonképpen muszáj volt, nem akartam betört fejjel végezni, el sem hiszitek, milyen jól célzott az öreglány, biztos kézilabdázhatott fiatal korában. És amúgy is csak egy kicsit használtam, nem értem, mért baj, nem látta senki a dilis nőn kívül...
Phoebe: Paige, ez akkor sem volt jó ötlet! Megbeszéltük, hogy ezt nem lehet!
Paige: Persze, arra a beszélgetésre gondolsz, aminek a felét elaludtam, de rá voltam kényszerülve. Mindig azt hiszitek, hogy mindent jobban tudtok nálam. Felmértem a helyzetet, bízzatok legalább egy kicsit bennem!
Phoebe: Elég nehéz bízni benned, ha ilyeneket művelsz!
Piper: Paige… én elhiszem, hogy felmérted a helyzetet. De ezzel veszélybe sodortad nemcsak önmagadat, hanem minket is.
Paige: Sajnálom, hogy gondot okoztam… már megint.
(Wyatt a veszekedés közepén leteleportál)
Phoebe: Wyatt! Na tessék, Paige, fel is ébresztetted, ez is a te hibád!
Piper: Oh... Mi a baj, kicsi Wyatt? (kapja a karjaiba Piper a kisfiút) Felébresztett a hangzavar? Úgy látom, az lesz a legjobb, ha én felmegyek és lefektetem, viszont akkor már aludni megyek én is. Hosszú napom volt.
Paige: Persze, minden az én hibám. Mondja ezt Miss Tökéletes.
Phoebe: Én is megyek... Paige, ha te voltál a hibás, akkor nem neked kéne támadnod engem... ezen gondolkozz el.
Piper: Hé, lányok... Azért szebben is beszélhetnétek egymással!
Phoebe: Nem én kezdtem.
Paige: Te meg azon gondolkozz el, hogy te is követtél el hibákat, még súlyosabbakat is, mint én… Áh mindegy, hagyjuk, mint mindig, megint én vagyok a hibás.
Phoebe: És most, ha megbocsátotok... Készülnöm kell, munkavacsorára megyek... Az új főnökkel. Ó, Brian... (dúdolgatva távozik, és csak az ajtócsapódás jelzi, hogy elfoglalta a fenti fürdőszobát)
Piper: Na jó... Nekem is mennem kell, mert holnap egy csomó papírmunkát kell elvégeznem, hogy végleg az enyém legyen a P3. Nem értem, mi van veletek… (fordul Paigehez) Teljesen meg vagytok őrülve?
Paige: (Paige dühösen Piperre néz, majd egy szó nélkül felrohan az emeletre.)
|